Prologue

Prológus

Faith szemszöge

Szédelegve sétáltam ki a az utcára az előbbi szórakozóhelyről. Fejem lüktetett az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, mégis a kezemben szorongattam egy szintén alkoholtartalmú üveget. Nagyon is jól tudtam, hogy le kéne szoknom erről, de nem megy. Annyi minden vesz körbe és én mégis a piában és a drogokban találom a boldogságot. De miért? Van egy szerető családom, barátaim és egy csodálatos pasim, akikkel mindent megbeszélhetek és én mégis a rossz utat választom, de szerintem jogosan.
Lehet, hogy ott vannak a szüleim, de tudom, hogy az ő kapcsolatuk sem olyan, mint régen. Egyre többet vitatkoznak és állandóan a munkába vannak elmerülve, ahelyett, hogy velem foglalkoznának. Hiszen annyit nem képesek megkérdezni, hogy kicsim, milyen napod volt? Ez már szánalmas.
Aztán ott van a legjobb barátnőm, Gwen, akinél jobbat el sem tudok képzelni. Azonban már neki sincs elég ideje, hiszen ő tovább tanult, míg én otthon élősködöm a szüleim nyakán. Rengeteget tanul a vizsgáira, emiatt sosem találkozunk. Pedig örülnék neki.
Mellettük pedig említettem a barátomat is, Luist. Emlékszem, hogy ő az első barátom, de tudom, hogy az érzelmeim sosem voltak teljesen tiszták felé. Én tényleg szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem szerelem, hanem egy túlságosan is erős barátság, egy erőltetett kapcsolat. Hiába vagyok mellette lassan egy éve, nem érzem azt, amit kellene. Ráadásul ő is egyetemre jár, és ha ez még nem lenne elég, ő a futball csapat kapitánya. A legtöbb lány megőrülne egy ilyen pasiért, de neki még csak arra sincsen ideje, hogy felhívjon.
Leültem az utca kiemelkedő szegélyére és észre kellett vennem, hogy egy könnycsepp hullott ki a szememből. Mindenem megvan. Mindenem. Mégis egyedül vagyok. Hihetetlen, mi?
Fejemet felemeltem a kihallattszódó zenére, Miley Cyrus egyik slágerére. Ez az egyik kedvencem volt, mégsem csalt mosolyt az arcomra. Lehet, hogy nem is a szeretteim a szánalmasak... hanem én?

Justin szemszöge

Hosszas küzdelem árán jutottam fel a csúcsig. Hihetetlen, hogy sikerült felkelnem a mélypontról és most erősebbnek érzem magam, mint valaha. Csak egy hülye fiatal srác voltam és rossz társaságba keveredtem. És most jön az a kérdés, hogy egy világsztár hogyan keveredik bajba? Higgyétek el, a válasz nem is olyan nehéz.
A hirtelen jött hírnév és változás elvette a józan eszemet, ráadásul a nyomás is nagy volt, amit nem bírtam tovább és rossz útra léptem. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel nem kellett volna. Emlékszem, Scooter baromira kiakadt, mikor ittas vezetés miatt előállítottak. Hát... megérdemeltem.
Viszont így visszagondolva, megérte. Ez egy olyan lecke volt az élettől, amit soha a büdös életbe nem fogok elfelejteni. Sikerült megtapasztalnom, hogy milyen mikor padlót fogsz és hogy mekkora kitartás kell ahhoz, hogy onnan felkelj.
Most pedig ismét visszakerültem a világ elé, arcomon egy győztes mosollyal. Fogalmatok sincs, hogy milyen nehéz egy őszinte mosolyt küldeni a világ felé, mikor rengetegen elítélnek. Érzem, hogy a nyomás megint a vállamra nehezedik, de nem hagyom, hogy újra romba döntsön.
Csak egy támpont kell. Valami, amiért kitarthatok. Valaki, akiért harcolhatok.

ÜDV NÉKTEK!

Egy teljesen új sztorit találtam ki, mivel az előzőnél eljutottam a 3. fejezetig, de nem tudtam tovább folytatni, mert nem volt semmi ötletem. Remélem, hogy várjátok az első részt, és hogy kapok egy-két véleményt arról, hogy érdemes-e folytatni.:)
XoXo Melanie S.