Chapter 6. - Believable lie

Hihető hazugság

Justin szemszöge

Úgy érzem magam az Ellen Show foteljeiben ülve, mintha otthon lennék. A karrierem kezdete óta rengetegszer jártam már nála: vagy felléptem, vagy interjút adtam, vagy csupán csak megleptük pár rajongómat. Mindenesetre Ellent nagyon szeretem, hiszen az évek alatt közel kerültünk egymáshoz. Azonban azt is tudom, hogy nem teljesen lehet benne megbízni. Szemrebbenés nélkül kérdez rá olyan dolgokra, amikhez igazából semmi köze sincs, ráadásul még kínossá is váltja a helyzetet a tévében. De ha mindezeket leszámítjuk, akkor egész jól lehet szórakozni vele.

Boldogan mosolyogva pillantottam a közönségre, amelynek nagy része csak lányokból állt, de szerintem ezt jelen esetben nem is kell megmagyaráznom. Ellen is hatalmas vigyorral az arcán vezette be a nézőket a mai témába, ami most én leszek.

- Jézusom Justin! - fordult felém. - Te rengeteget változtál. Hová tűnt az a jól ismert kisfiú, akit először mutattál be a világnak?

- Jó újra látni Ellen! - fogadtam kedvesen a szavait, majd rátértem a kérdésére. - Nos, az a kisfiú itt ül veled szemben, ugyanis úgy érzem, hogy én sosem fogok felnőni. - feleltem, mire a közönség soraiból páran felnevettek, ráadásul Ellen mosolya is nagyobb lett.

- És szerintem ezzel a környezeted is így van! - rázta meg nevetve a fejét, én pedig ártatlan arccal vontam vállat, miközben nagyon is jól tudtam, hogy a barátaim, a kollégáim és a családom is tudja, hogy sosem fogok teljesen felnőni: testileg igen, de lelkileg soha.

- Mindenesetre örülök, hogy eljöttél hozzánk. Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy elfogadod a meghívást, mert hát elég kemény időszakot tudhatsz a hátad mögött, ha szabad így fogalmaznom. - fordította komolyra a témát és artikulálva próbálta nyomossá tenni a mondanivalóját.

- Öhm... - lepődtem meg, hiszen mindenre számítottam, de erre pont nem. - Történtek dolgok, amikre nem vagyok büszke. Tudom, hogy hibáztam, de az ember a hibáiból tanul és hát én is ember vagyok, amit legtöbben gyakran elfelejtenek. Sok mindent csináltam, amiről mások azt gondolják, hogy nem kellett volna, de így visszagondolva ez is hozzájárult ahhoz, aki most vagyok. Mert erősebb lettem. - feleltem kissé szétszórtan és dadogva, de minden szavam a szívemből jött. - Sikerült összeszednem magam és most itt vagyok. Megint. - tettem hozzá szórakozva a megint szócskát. Ellen elégedetten mosolyogva hallgatott végig, miközben arcára kiült a büszkeség. Pontosan úgy nézett rám, mikor először énekeltem édesanyámnak.

- De gondolom ezt a nagy visszatérést nem csak magadnak köszönheted. Mármint, gondolom, hogy nagy harcokat vívtál magaddal, de sokan álltak mögötted és támogattak. - tette keresztbe a lábait a fotelben ülve.

- Hála Istennek, csodás emberekkel vagyok körülvéve. - válaszoltam boldogan, hiszen imádtam a környezetemről beszélni. - Voltak olyan pillanataim, mikor azt hittem, hogy itt vége a karrieremnek, mert mindent elrontottam, de sosem történt ez meg, mert a barátaim és azok az emberek, akikkel együtt dolgoztam, végig ott voltak mellettem. Már ők is a családom részévé váltak és így együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint ezelőtt.

- Apropó barátok. - állított meg Ellen a beszédben. - Nagyon sokszor látunk téged mostanában Alfredo Floressel és Ryan Butlerrel. Most leginkább rájuk van szükséged?

- Ez nem szükség kérdése. Ryannel már gyerekkorunk óta barátok vagyunk és nagyon nehezen tudunk elszakadni egymástól és szinte ugyanez a helyzet Fredóval. Talán annyi a különbség, hogy Fredót később ismertem meg. De egyébként van amikor még Chaz is csatlakozik hozzánk, de mivel ő Kanadában él, ritkábban látom.

- Chaz Somers? - kérdezett rá a nevére, mire helyeslően bólogattam. - És a barátaid egyébként veled laknak, vagy hogy van ez?

- Nem mondanám, hogy nálam laknak, de elég sok időt töltenek nálam. Már van saját szobájuk is, és alapból sokkal jobb úgy haza menni, hogy van otthon valaki, és nem csak az üres ház vár rám.

Ellen megint elismerően mosolygott, miközben bólogatva jelezte, hogy figyel rám.

- És Haileyvel mi a helyzet? - kérdezett bele egyből a közepébe, ami egy percre meg is rémisztett. Óvatosan kell válaszolnom, mert most minden szavam kulcsfontosságú lesz a kapcsolatomra tekintve.

- Nem is tudnám elképzelni magam nélküle. Csodás barátnő és szerencsésnek mondhatom magam, amiért nekem a legjobb jutott. - fényeztem Haileyt, de Ellen ravasz tekintete zavarba ejtő volt.

- Én máshogyan ítélkezem efelől. - húzta egy picit oldalra a száját, majd hátra fordult a kivetítőhöz, ahol megjelent egy kép, amin Faith éppen elhagyja a házamat azután az elképesztő éjszaka után. Ajkamat megnyalva fújtam ki a bent tartott levegőt, mintha ez segítene. - Ő ki?

- Faith Morgan. - feleltem röviden, ugyanis az agyam végig azon kattogott, hogy mégis hogyan magyarázzam ki magam a szarból. Scooter mondta, hogy ideje lenne kitalálnom valamit, én azonban még sem tettem, és most nagyobb bajban vagyok, mint gondoltam.

- Mesélj róla, kérlek. - nyalta meg szinte már ördögien a fogsorát. Látta rajtam, hogy most megfogott és szerintem ez lassan már egész világnak leesett. Egy percre a közönségre néztem, ugyanis Scooter mindig oda szokott állni. Ilyenkor mindig szúrósan néz, hogy még véletlenül se mondjak hülyeséget. Most is ott állt, de a mostani tekintete az eddigieket is felülmúlta. Istenem, hogy én ezután az interjú után mekkora fejmosást kapok!

- Nagyon segítőkész tudok lenni, pontosan ezért is lakik nálam Faith. - beszéltem lassan, ugyanis még nekem is fel kellett fognom, hogy mit is mondok. - Mivel nem sokára egy új videóklippel jelentkezem, kellett egy olyan lány, aki tökéletes lenne a dalban szereplő lány alakítására. És mivel egy elég, öhm hogy is fogalmazzak... - gondolkoztam el. - ... áh, lényegtelen. A videóban lesznek olyan részek, amiket nem tudnánk jól eljátszani, ha egy kicsit nem ismerjük meg egymást, ezért amíg el nem készülnek a felvételek, Faith nálam lakik.

- Szóval új klipp érkezik? - terelte el a témát, aminek baromira örültem. - És ez egy már megjelent dalhoz készül, vagy még a dal is új lesz?

- Még a dal is új lesz. - mosolyodtam el, majd megkönnyebülve sóhajtottam.

Faith szemszöge

A fejemet fogva hallgattam Justin szavait az interjú során. Tudom, hogy a karrierje és a kapcsolata miatt egy hihető hazugságot kellett kitalálnia, de ez azért még engem is meglepett. Új dal? Új videó? Velem? Jézusom!

Az interjú után kissé ideges voltam és feltétlen beszélni akartam Justinnal. A színfalak mögött járkáltam fel-alá, mintha ez segített volna, de ettől igazából csak még inkább kétségbe estem. Azt mondta, hogy nem kerülök majd a kamerák elé. Lehet, hogy az interjú során nem kellett kisétálnom hozzájuk, de a műsorral ellentétben egy videóklipp örökre fent marad a világhálón és emellett még a tévében is lejátsszák. Sokkal többen fogják látni, mint ezt az interjút, de én nem akarok reflektorfénybe kerülni. Bár végül is Justin Bieberrel lakom, szóval ha ezt végiggondolom, szinte elkerülhetetlen lett volna, hogy ne ismerjék meg a nevem.

Justin a hajába túrva sétált a helységbe, majd mikor meglátta a tekintetem nagyot fújtatott.

- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? - remegett meg a hangom, ugyanis nem akartam vele vitatkozni vagy kiabálni, elvégre mégis csak segített rajtam.

- Sajnálom Faith. - felelte. - Én nem így terveztem, de így legalább megmarad a karrierem és a kapcsolatom.

- Értem én, hogy ez a két dolog fontos számodra, de miért kellett ebbe engem még jobban belekeverned? - kérdeztem. - Így is van elég gondom.

- Felveszem az új dalt, leforgatjuk a klippet és kész. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni! - emelte fel a hangját, ami belém fojtotta a szót. Még nem láttam ilyennek.

- Justin, te normális vagy?! - nyitott be Scooter, őt pedig Hailey követte. - Új dal? Új klipp? Te végiggondoltad ezt?!

- Gyorsan összedobok valamit, Fredo pedig rendez hozzá egy videótklippet. - válaszolta Justin.

- Ezt nem úszod meg ennyivel fiatalember! - mutogatott idegesen Scooter. - Elvárom, hogy ezek után legalább egy olyan slágert hozz össze, mint a Sorry. És nincs kifogás! - fejezte be a mondanivalóját, majd dühösen hagyott ott minket. Csalódottan néztem Justin szemeibe, majd megráztam a fejemet és elfordultam. Tudtam, hogy ebből a kis hazugságból már sehogyan sem szabadulhatok, és ha így folytatjuk, csak még nagyobb lesz.

- Én miért nem tudtam erről, Justin? - szólalt meg halkan Hailey, akinek a hangja inkább volt letört, mint méreggel teli.

- Meglepetés lett volna. - válaszolta Bieber. Viszont Haileyvel ellentétben én egyből kiszúrtam, hogy most is hazudik.

- Meglepetés? - kérdezett vissza a szőke barátnő.

- Igen. - mondta Justin halkan. - Neked.

- Chh. - nevettem fel kínosan, mire mindketten kérdőn fordultak felém. A fejemet rázva léptem le onnan, ugyanis nem akartam tovább nézni Justin kis színjátékát, amiben már nekem is főszerepem van. Szuper, mi?

Azonban fogalmam sem volt arról, hogy merre menjek. Számomra az egész stúdió kész labirintus volt, ezért csak némán sétálgattam össze-vissza a folyosókon, miközben az emberek kérdő pillantást vetettek rám. Senki nem ismert és gondolom ezért néztek meg, hogy mégis mi a fenét keresek itt. Legszívesebben kiöntöttem volna valakinek a szívem, hogy maga Justin Bieber tart magánál, ráadásul nem tudom, hogy ezután a klippes hazugság után még meddig kell vele maradnom. Lehet, hogy a szüleim nem tűrnek meg otthon, de amíg ők dolgoznak én ott mégis csak otthon érzem magam. Természetesen egyedül...

- Faith! - kiáltott utánam valaki, majd a hang után egy kéz került a vállamra. Bevallom, hogy a kiáltás után egyáltalán nem akartam megfordulni, de mikor megéreztem a meleg tenyerét a vállamon egyből szembe kerültem fele.

- Fredo? - kérdeztem vissza, hiszen azt hittem, hogy most ő is Justinnal vitatkozik.

- Téged kerestelek. Hallottam Justin ötletét és hát be kell látnunk, hogy ez egy rohadt nehéz meló lesz, főleg ha Scooter egy igazi slágert akar hallani. - kezdte el a mondókáját, mire én felsóhajtottam.

- Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig tart megírni egy ilyen dalt, plusz elkészíteni a klippet. Én vagyok olyan, aki jól mutatna egy videóban. - feleltem. - Azt hittem, hogy pár nap után haza mehetek, de így még ki tudja, hogy meddig kell veletek lennem.

- Szóval inkább lennél a gonosz szüleiddel, mint velünk? - lepődött meg és a hangjából tisztán ki lehetett venni a csalódottságot.

- Ezt nem így értettem. Aranyosak vagytok meg minden, de nem akarok a terhetekre lenni. - védekeztem egyből.

- Faith, Justin egy komplett iskolát eltudna látni, sőőőt. - mondta, amire egyetértően bólintottam, végül is tényleg van pénze. Itt csak az a gond, hogy mikor azt mondtam, hogy a terhükre leszek, nem a pénzre gondoltam, hanem a karrierükre és a kapcsolataikra. Egyetlen egy éjszakával felborítottam a természetes rendet köztük, így pedig lassan már én is a hétköznapjaik részévé válok. Én pedig nem így akartam élni.

- Jól van, értem. - bólogattam, de csak mert nem szerettem volna vele is vitatkozni.

- És visszatérve arra, hogy téged nem szeretnek a kamerák... - emelte mindkét kezét a vállamra. - ... Faith baszd ki rohadt jól nézel ki! Gondolj csak bele: sosem kerültél volna Justin ágyába, ha nem lennél ilyen szép és dögös.

Zavartan kezdtem vigyorogni, ami odáig fajult, hogy harsányan felnevettem.

- Határozottan te vagy eddig a kedvencem. - feleltem nevetve.

- Hát ezt meg tudom érteni. - húzta ki magát, amitől ismét nevethetnékem támadt. Alfredo végül magához húzott én pedig boldogan bújtam a karjai közé. Biztonságban éreztem magam ebben a pár percben, ráadásul tényleg Fredo volt az, aki eddig a legtöbbet beszélt velem. Én bírtam őt és szerintem ez kölcsönös volt.

A fejemet a vállára támasztva nyitottam ki a szemeimet, így megpillantottam Justin, aki árgus szemekkel figyelt minket. Végül nyomott egy puszit a mellette álló Hailey arcára, de közben egy pillanatra sem szakította meg velem a szemkontaktust. Nyomasztó volt a tekintete... féltékeny lett volna?

ÜDV NÉKTEK!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Úgy volt, hogy ez a rész múlt héten lesz fent, de ez nem így történt. Ennek egyedül az volt az oka, hogy Faith szemszögét fogtam és kitöröltem, mert nem voltam megelégedve vele, plusz az általam kitalált száltól is eltért volna így hát újra kellett írnom. Sajnálom, hogy megint ennyit kellett várnotok! Minden estere ne hogy azt higgyétek, hogy vége lesz a blognak, mert nem fogom félbe hagyni. A megértéseteket köszönöm!:)
XoXo Melanie S.