Chapter 5. - New family?

Új család?

Justin szemszöge

Fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek, de egy dolgot biztosan tudtam: nem fogom Faithet az utcán hagyni. Így hát miután sikeresen megnyugtattam, a házam felé vettük az irányt. Némán sétáltunk egymás mellett, míg én a csuklyámat babráltam, hogy ne vegyenek észre se a rajongók, se a lesifotósok, de még azok az emberek se, akik szívesen vennék videóra, amint Faithtel sétálok. Az említett lány a gondolataiba merülve lépkedett mellettem, miközben néha-néha felnézett és az esti város fényeit csodálta. Láttam rajta, hogy a családi vita mély nyomot hagyott benne, mégsem tudtam, hogy mit csináljak vele. Hiszen én és a környezetem nem pótolhat egy szerető családot... Vagy mégis?
Kiérve a belvárosból a hatalmas felhőkarcolókat felváltották az alacsonyabb házak és pálmafák. Közeledve a tengerhez már éreztük a sós víz illatát, ami - attól függetlenül, hogy a tenger mellett élek - mindig is elvarázsolt. Imádtam Los Angelest és azt a nyüzsgést, ami itt fogadott.
A tengerpart melletti sétányon haladva olyan érzésem lett, hogy Faith jó helyre kerül. Nem tudom, miért, de végig úgy gondoltam, hogy mellettem jobb lesz neki, mint a családjánál. Na meg persze Ryan és Fredó is hamar be fogják fogadni közénk. Azonban volt egy aprócska bökkenő: Hailey és Scooter nem fognak repesni az örömtől az ötletem hallatán.
Egészen addig sétáltunk, amíg a házakat felváltották a hatalmas villák, amik elszórtan helyezkedtek el a dombon felfelé haladva. A pálmafák még mindig felénk tornyosultak, de már egyéb fákat és bokrokat is lehetett látni a környéken. Erre már az emberek száma is csökkent, így - leszámítva a mellettünk elhaladó egy-egy autót - kettesben sétáltunk a szűk kis utcán. Simán kihasználhattam volna a helyzetet, hogy jobban megismerjem a mellettem sétáló lányt, de nem tettem. Tudtam, hogy min megy keresztül és nem akartam, hogy az idióta kérdéseim hallatán még rosszabbul érezze magát.

°°°

Megmondom őszintén, baromira féltem. Hatalmasat kockáztatok azzal, hogy magamhoz veszem Faithet, hiszen Scooter is ki fog akadni, Haileynek pedig újabb hazugsággal kell előállnom, hogy ne menjen tökre a kapcsolatunk. 

- Menjél csak! - nyitottam ki Faithnek az ajtót, aki időközben teljesen elmélyült a gondolataiban, így csak annyit vett észre, hogy már a házamnál vagyunk. Rémülten pillantott fel rám, majd nagy levegőt véve lépett be a hatalmas villába, ami csakis az enyém.

Imádtam ezt a helyet. Megvolt benne minden, ami egy korombeli férfinek kellett. Maga az épület egy hatalmas nappaliból, egy óriási konyhából, egy mozi teremből, egy biliárd szobából, egy edzőteremből és sok-sok hálószobából illetve a hozzájuk tartozó fürdőszobákból állt. Ehhez még tartozott egy földszinti és egy mélygarázs is, ahol az autóim mellett még pár motor és quad is megtalálható. A ház előtt egy szökőkút díszelgett egy hosszú macskaköves úttal, ami a kaputól a bejáratig vezetett, és a szélét formára vágott dísznövények szegélyezték. Hátul pedig egy hatalmas udvar található pár fával és bokorral, egy medencével, illetve az ott elterülő horgásztó egy része is a telekhez tartozott, ezért még saját tópartom is volt. És mivel a tó nem is lenne hangulatos csónak nélkül, ezért a kiépített stégnél még csónakom és vízibiciklim is volt.

A telek és a ház maga baromira nagy, ezért teljesen jogos a kérdés, hogy minek nekem ekkora hely? De a válasz teljesen egyszerű: ha az ember kezébe pénz kerül, nem bír magával. Így hát én is megvettem ezt a kócerájt, ami azóta a szívemhez nőtt. Végül is kellett is a hely, hiszen sokszor alszik itt Ryan és Fredo, de van amikor még Scooter is itt tölti az éjszakát. Haileyt feleslegesen sorolnám ide, elvégre egy szobában vagyunk éjszaka, nem kell neki saját.

- Erre gyere! - szóltam oda Faithnek, aki ámulva méregette a lakásomat, majd észbe kapva követni kezdett. Gondoltam, hogy biztosan jól esne neki egy kis frissítő, ezért a konyhába vezettem. Határozottan léptem be az említett helységbe, de lehet nem kellett volna. Scooter láttán megtorpantam, így a gondolataiba merült Faith neki ütközött a hátamnak. Zavartan nézett fel rám, majd Scooter látványától egy kicsit meg is ijedt.

- Na mi van, mi? - jött be a másik oldalról Fredo, de miután érezte a levegőben lévő feszültséget és észre is vette Faithet, a mosoly szépen lassan tűnt el az arcáról.

- Öhm... - gondolkoztam el, hogy hogyan oldjam meg a jelenlegi helyzetet. - Fredo légyszi kikísérnéd Faithet a nappaliba? Mutasd be Ryannek. - toltam Fredo felé az említett lányt, akinek fogalma sem volt arról, hogy jelenleg mekkora szarba kevertem magam. Scooter lekezelően nézte, amint elhagyják a konyhát, majd szúrós pillantásokat vetve rám a pultra támaszkodott.

- Ez mégis mit keres itt, Justin? - tette fel a kérdést, miközben végig szemkontaktust tartott velem, amitől még én is megrémültem. - Nem ezt beszéltük meg.

- Tudom, de nem hagyhattam az utcán! - mutattam az ajtó felé, amin nem rég Faith és Fredo távozott.

- Miért került volna az utcára? - kérdezősködött. Nagyot sóhajtva másztam fel a pultra és foglaltam vele szemben helyet.

- A szülei elküldték otthonról. Még csak nem is tudtam vele beszélni az eredeti tervről, mert sírva futott el a háztól. Nem hagyhattam, hogy baja essen. - feleltem röviden és tömören. Nem szerettem volna részletezni, hogy pontosan mi is történt.

- Túl jó szíved van, Justin. Hidd el, ez a lány egyszer még tönkre fog tenni téged.

- Miért tenne tönkre? Mert megengedtem neki, hogy itt maradjon pár napra? - kérdeztem vissza ironikusan. - Majd kitalálok valamit.

- Jól van. De ne gondolkozz túl sokat a kis terveden, mert holnap jelenésed lesz az Ellen Showban. - felelte. - Tudod, hogy Ellen milyen. Szemrebbenés nélkül kérdez rá arra, hogy ki ez a lány. A műsort pedig az egész világ látni fogja, így ajánlom, hogy valami jó ötlettel állj elő.

- Rendben. - egyeztem bele, majd leugrottam a pultról és készültem elhagyni a konyhát, de Scooter utánam kapott.

- Azért remélem tudod, hogy nem foglak kimenteni ebből az egészből. Te sodortad magad bajba, oldd is meg egyedül. - szorította meg a karomat. Határozottan mosolyogva bólogattam, majd végleg kisétáltam a konyhából.

Faith szemszöge

Egy nap telt el és mégis úgy érzem, mintha már egy hete itt lennék Justinnál. Hála Ryannek és Fredónak, hamar kiismertem magam a hatalmas épületben, ennek köszönhetően már nem tudok eltévedni. Mondjuk magamat ismerve simán elveszek egy folyosón is, de itt tényleg biztonságban érzem magam. Apropó Ryan és Fredó. Nagyon aranyosak voltak velem, ami teljesen feldobta a kedvemet. Rengeteg idióta viccet meséltek, aminek köszönhetően felhőtlenül éreztem magam és sikerült elterelniük a gondolataimat a családi problémáimról. Mindenesetre örökre hálás leszek Justinnak, amiért kimentett a szüleim karmaiból és befogadott - ha csak pár napra is.

Azonban ezalatt a 24 óra alatt teljesen megváltozott minden. Ez valóban furcsán hangzott, de én így látom a helyzetet jelen pillanatban. Így végre bebizonyult a szememben az, hogy a változáshoz nem minden esetben kellenek hónapok, esetleg évek, hanem elég akár egy röpke pillanat is míg észrevedd, hogy valami egészen más következik az életedben, és mire észreveszed, a változás már rég beállt. Ez történt velem is.

A telefonommal szórakozva üldögéltem a szobámban, már ha nevezhetem így. Nem mertem kimenni a tágas nappaliba a többiekhez, mert ott bujkált bennem egy kis félelem is, hiszen nem tudnék becsatlakozni a beszélgetéseikbe. Nem illek közéjük, ami teljesen észrevehető rajtam és rajtuk is. Tudom, hogy talán Fredo vagy Ryan próbálkozna szóra nyitni a számat, de nem hinném, hogy több órás, nevettető beszélgetés sülne ki belőle. Inkább biztosra mentem és a kis, ám de aranyos vendégszobában maradtam.

Ariana Grande slágerét hallgatva próbáltam elterelni a gondolataimat a lent mulató többiekről és a gondtalan szüleimről. A borzalmas hangom miatt nem mertem énekelni, csupán csak halkan dúdolva olvastam a dal szövegét.
- Nem zavarok? - nyitott be az ajtón Justin. Szavait tisztán értettem, ugyanis a hangerő nem volt olyan magas. Kihúztam a fülemből a fülhallgatómat és leállítottam a zenét.
- Miért zavarnál? - kérdeztem vissza. Elvégre ez az ő háza. Inkább nekem kellett volna megkérdeznem, hogy nem zavarok-e.
- Biztos jó neked itt egyedül? - érdeklődött, majd mintha megbánta volna, amit mondott, a hajába túrt. - Mármint, nem hinném, hogy a magány lenne a legjobb választás a problémák leküzdésére.
Kíváncsian kaptam fel a fejem a mondanivalójára.
- Mit tudsz te erről? - kérdeztem vissza egy kissé illetlenül. - A te életed tökéletes.
Halkan kuncogni kezdett, majd elindult felém.
- Te csak hiszed. - felelte. - A hírnévnek ugyanúgy van rossz oldala is, amit csak a legerősebbek bírnak ki. Szerinted miért tűnik el olyan sok sztár a világ elől?
- Fogalmam sem volt arról, hogy te mint mentél keresztül, bár érdekelne. - válaszoltam őszintén. Justin magabiztosan nyújtotta felém a kezét. Meleg tenyere hívogatónak tűnt számomra, de nem tudtam, hogy mit is akar pontosan csinálni, ezért bizonytalanul helyeztem a kezemet az övére. Biztatóan szorította meg a kézfejemet, majd felhúzott az ágyról. Vészesen közel kerültünk egymáshoz, és a testének melegétől még zavarban is éreztem magam, ezért próbáltam elkerülni a szemkontaktust. Zavartan nézelődtem oldalra, mintha arra valami érdekeset láttam volna, azonban ott csak egy szekrény állt.
- Miért nem nézel a szemembe? - tűnt fel neki a furcsa viselkedésem. Suttogó hangjától felállt a hátamon a szőr. Akaratlanul kerültem a mámor karjaiba. Magamat ismerve simán letagadnám, hogy Justin hatással van rám, de ez így van. Tényleg olyan érzéseket vált ki belőlem, amik számomra furcsák és teljesen felfoghatatlanok. Még sosem tette ezt velem senki.
- Én csak... - akadtam el a beszédben. Justin az államnál fogva irányította a tekintetemet a szemeire, amik a kíváncsiságtól csillogtak - legalábbis én ezt olvastam ki belőlük.
- Jó kezekben vagy nálunk, nem kell félned. - ejtette rabul a tekintetemet.
- Ti lesztek az új családom? - kérdeztem vissza halkan. Justin édes mosolyra húzta a száját, amitől Belieberek ezrei olvadtak volna el.
- Még szép. - felelte, majd ismét az államnál fogva húzta közel az arcomat az övéhez. Szemeim szépen lassan lecsukódtak, majd megéreztem Justin meleg csókját a szám mellett, amitől az ajkaim akaratlanul váltak szét.
- A gardróbban vannak Hailey régi ruhái, amiket már nagyon ritkán használ. Csípd ki magad és ha végeztél gyere le hozzánk. - suttogta az ajkaimba, majd elhúzódott és a szemeimbe nézett. - Elviszlek magammal egy interjúra.
- De Justin én nem akarok a kamerák előtt szerepelni. - ijedtem meg egyből a hír hallatán.
- Nyugi! - nevette el magát. - Te a színfalak mögött maradsz. Csak én adok interjút. - válaszolta, majd az ajtón keresztül távozott.

ÜDV NÉKTEK!

Borzalmasan sajnálom, amiért ekkora kihagyás került a bogba. Én tényleg nem így terveztem, de hát én is emberből vagyok és nem tudok mindennel egyszerre foglalkozni. Mindenesetre remélem, hogy nem feledkeztetek meg a történetről és még itt maradtatok páran!:)
XoXo Melanie S.